Forróság van, de a hőhullám még nem bizonyíték – Akkor miből tudjuk, hogy baj van?

Miért a hegyek között rejtőzik a klímaváltozás valódi nyoma?

Az elmúlt napok perzselő hősége után, amikor a sziklafalak tövében a vizünkért nyúlunk, mindannyian ugyanazt kérdezzük: »Ez már a klímaváltozás?«

A válasz egyszerre igen és nem. És ha valahol, bizony a hegyek között, hátizsákkal a vállunkon, bakancsban állva érthetjük meg igazán, miért.

Egyetlen forró nyár, egy rekordmeleg nap vagy egy brutális hőhullám önmagában még nem bizonyítja a globális felmelegedést. Az időjárás természete a változékonyság. A klímát nem egyetlen izzasztó délután, hanem évtizedek, évszázadok trendjei alapján mérjük. A hőhullámok nem a bizonyítékai, hanem a tünetei valami sokkal mélyebb, rendszerszintű változásnak.

A valódi bizonyítékok nem a hírek szalagcímeiben találhatók. Csendesek, könyörtelenek, és leginkább ott érhetők tetten, ahová mi, túrázók a leginkább vágyunk: az Alpok fenséges magasságaiban.

A hegyek nem hazudnak: Mit látunk odafent?

Amikor elindulunk egy-egy magashegyi ösvényen, a szemünk előtt zajlik a földtörténet.  Az Alpok ma a klímaváltozás egyik legérzékenyebb mutatója.

• A jégóriások visszavonulása: Évről évre látható, ahogyan a gleccserek nyelvei zsugorodnak, mint a napon felejtett jégkockák. Ahol néhány évtizede még több tíz méter vastag jég borította a völgyet, ma szürke, kopár sziklafelszínek és morénahalmok (a gleccser által eltolt kőzettörmelék) maradnak.

• A láthatatlan ragasztó olvadása: A permafroszt – a tartósan fagyott talaj és jég a sziklák repedéseiben – a hegyek belső cementje. Ahogy ez a belső fagyás kienged, a sziklafalak instabillá válnak, ami egyre gyakoribb és kiszámíthatatlanabb kőomlásokhoz vezet.

• Felfelé kúszó határok: A hóhatár és a növényzeti övek egyre magasabbra menekülnek a hőség elől. Olyan helyeken bukkan elő a puszta föld, amelyeket emberemlékezet óta örök hó borított.

Ezek már nem egy-egy szélsőséges hétvége véletlen eseményei. Ez a Föld fizikai válasza a felmelegedésre. És ez az a pont, amiért mi szent küldetésként éljük meg minden egyes utunkat.

A táj az archívumunk – mi pedig megtanítunk olvasni benne

A klímaváltozásról rengeteg grafikont, rideg statisztikát és riogató híradást látunk. De a számok sokszor távoliak maradnak, és könnyen elvesznek a mindennapi zajban.

A terepen viszont valami megváltozik az emberben. Megérinti a valóság.

A mi hivatásunk és szenvedélyünk, hogy edukációs tevékenységet folytatunk élményalapú geológiai tematikus túráinkon keresztül, így hozva közelebb az emberekhez a klímaváltozás húsbavágó kérdését. Nem elvont, tankönyvi fogalomként beszélünk róla, hanem kint a terepen, valódi tájakon, kézzel fogható jelenségeken keresztül mutatjuk meg, mit jelent mindez a gyakorlatban.

Amikor ott állsz velünk egy visszahúzódó gleccser előterében, amikor a saját kezeddel simíthatsz meg egy olyan kőzetet, amit évezredek óta először ért napfény, mert a jégtakaró most engedte szabadon... akkor a klímaváltozás kézzelfoghatóvá és mélyen személyessé válik.

Hiszünk abban, hogy a közvetlen személyes tapasztalás hatalmas szemléletformáló erő. A táj szépsége sokszor önmagában felkelti az emberek figyelmét, mi pedig ezt a természetes kíváncsiságot használjuk fel. Játszi könnyedséggel, élményszerűen adjuk át azokat a földtudományi és klímaváltozással kapcsolatos ismereteket, amelyek a túra után is hosszú távon, mélyen a résztvevőkkel maradnak.

Nem száraz előadást tartunk, és nem a félelemkeltés a célunk, hanem az átszellemült, mély megértés.

Miért vágjunk neki együtt? - A biztonság az első

Ahogy a hegyek belső fagyása enged, a terep kiszámíthatatlanabbá válik, mint valaha. Egyre inkább felértékelődik a képzett túravezetők és geológusok szerepe: előzetes terepbejárás és felkészültségünk okán mi pontosan tudjuk, hol várható kőomlásveszély, melyek az instabil, meginduló talajok a lábunk alatt, és hogyan lehetünk biztonságban ott, ahol a táj épp átalakul. A természetismeret ma már biztonságtechnika is. 

Egy igazi geotúrán a bakancsunk alatt nemcsak kövek vannak, hanem maga a földtörténet és a jövő. Nemcsak azt nézzük meg, hogy egy panoráma fotogén-e, hanem feltárjuk a miérteket is:

• Milyen gigantikus erők gyűrték fel ezeket a bérceket?

• Hogyan faragta ki a jég a völgyeket?

• És a legfontosabb: mi változik bennük éppen most, a szemünk előtt?

A táj egy csodálatos, nyitott könyv. Megőrizte a bolygó múltját, és most csendben, de félreérthetetlenül dokumentálja a jelent is. Aggódva, de hatalmas lelkesedéssel és tenni akarással hívunk titeket: tanuljunk meg együtt olvasni a természet soraiból, mert amit igazán ismerünk és megértünk, azt megvédeni is könnyebb lesz.

Találkozzunk az ösvényen!

Illés Olívia
Geotrekkerz