Tömegturizmus a hegyek között: miért akarjuk mind ugyanazt látni?

Matterhorn. Lauterbrunnen. Oeschinensee. Grindelwald. Jungfraujoch. Seealpsee.

Ha valaki először érkezik Svájcba, ezek közül több hely már rajta lehet a listáján. És ezzel nincs semmi baj. Ezek a helyek nem véletlenül váltak világhírűvé: valóban gyönyörűek és különlegesek. De miért akar mindenki ugyanarról a helyről, ugyanabból a szögből, ugyanazzal a fotóval hazatérni?

A következő gondolatok nem elitista kritikák, és nem mondjuk meg, hogyan kellene utazni. Egy, a mai turizmusban jól megfigyelhető jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet. A jelenséget azzal sem intézhetjük el, hogy "ilyen az emberi természet, követjük egymást". Ennél összetettebbek vagyunk, mi emberek: Szeretjük a biztonságot, hajlamosak vagyunk mások választásait követni, de ugyanilyen tulajdonságunk is a kíváncsiság, a felfedezés vágya és az önálló döntés képessége. És reméljük, egyre többen keresnek a látvány mellé szellemi tartalmat is: valamit, amit nemcsak lefotózni, hanem megérteni is érdemes.

Ez azért fontos számunkra, mert a Geotrekkerz kezdettől több egyszerű túraszervezésnél. Társadalmi szerepvállalásunk részének tekintjük, hogy tágítsuk a természettudományos műveltséget, megmutassuk a tájban zajló folyamatokat, és kézzelfoghatóvá tegyük a klímaváltozás helyben is megfigyelhető hatásait. Szeretnénk erősíteni a természet iránti kíváncsiságot és tiszteletet, valamint azt a szemléletet, hogy a saját lehetőségeinkhez mérten tenni is érdemes érte. Ehhez az is hozzátartozik, hogy alternatívát mutassunk.

A szabadidőnk felhasználása nem semleges döntés. Azzal, hogy hová megyünk, mire költünk és választásainkkal mit támogatunk, egyben arról is döntünk, minek adunk teret és értéket.

Ki írta a bakancslistádat?

José Ortega y Gasset spanyol filozófus A tömegek lázadása című művében írta le a "tömegember" alakját. Nem társadalmi osztályról beszélt: a tömegember lehet művelt, sikeres és tehetős is. A lényeg a világhoz való viszony: hajlamos készen kapott értékeket és normákat elfogadni anélkül, hogy megvizsgálná, miért éppen ezeket tekinti sajátjának.

Ez a mai turizmusban is érdekes kérdés. Megnyitjuk a közösségi médiát: "10 hely Svájcban, amit látnod KELL". Elmentjük. Aztán jön a "10 rejtett gyöngyszem Svájcban", és néhány tízezer másik emberrel együtt elindulunk ugyanahhoz a "rejtett gyöngyszemhez".

Pionír, követő, tömeg

Nem új felismerésről van szó. Ez régóta ismert társadalmi mintázat. Sok kevésbé ismert helyet és lehetőséget először néhány úttörő fedez fel szélesebb körben. Utánuk megjelennek az első követők, majd egyre többen érkeznek. Ami tegnap még alig ismert hely volt, abból ma "hidden gem", később pedig újabb kötelező látnivaló lehet. 

Az "eldugott gyöngyszem" nem egy hely állandó tulajdonsága. Sokszor csak egy állomás a népszerűség útján.

Ezt a folyamatot nem fogjuk megállítani, és nem is ez a cél. A kérdés személyesebb: melyik szerepet vállalod benne: pionír leszel, korai követő, vagy a tömeggel érkezel? Ha benned van a kíváncsiság és a felfedezés vágya, miért mondanál le róla azért, hogy automatikusan azt válaszd, amit már mindenki más is választott?

Nem kell pionírnak lenned. Nem mindenkinek van ideje és kedve térképeket böngészni, új útvonalakat keresni, szakirodalmat olvasni és terepet bejárni. De nem is kell mindig a tömeggel, netán utánuk érkezned.

"Mi is voltunk ott."

Az élményeknek társadalmi értékük is van. Egy Matterhorn előtt készült fényképet nem kell megmagyarázni. A helyet felismerik, a kép önmagában közöl valamit: ott voltam. Ezt saját képeink alatt is rendszeresen látjuk. A legismertebb helyszíneknél az egyik leggyakoribb hozzászólás: "Mi is voltunk ott", gyakran ugyanarról a pontról készült fotóval, mintegy bizonyítékként.
Egy kevésbé ismert glarnerlandi völgyhöz már történet kell. Hol van? Miért mentetek oda? Mi érdekes benne? A híres hely biztonságos választás. Mások már eldöntötték, hogy érdemes odamenni. Nem kell keresni, mérlegelni, és kisebb a kockázata annak is, hogy rosszul választunk. A toplista leveszi rólunk a választás terhét.

De megéri?

Egy népszerű hely valódi ára nem csak a belépő vagy a felvonójegy. Ott van az utazás, a parkolóhely keresése, a sorban állás, a zsúfoltság és az, hogy több tucat emberrel próbáljuk egyszerre élvezni ugyanazt a néhány négyzetmétert. A másik oldalon ott van a látvány, a nyugalom, a szabadság, a felfedezés, a tudás és maga az élmény. Nevezzük ezt élményhozamnak.

Lehet egy világhírű hely látványa 10/10. De ha a népszerűséggel együtt járó magasabb költségeket, a sorban állást és a zsúfoltságot is vállalnunk kell érte, akkor valóban itt kapjuk a legtöbbet azért, amit ráfordítunk? Néhány völggyel arrébb lehet egy kevésbé ismert, 8 vagy 9/10-es táj, ahol szabadon mozoghatunk, megállhatunk és figyelhetünk. Nem biztos, hogy ítéleted alapján szebb, ennek ellenére lehet, hogy jobb ott lenni.

Ez nem érv a Matterhorn vagy Lauterbrunnen ellen. Mi is járunk híres helyekre, mert ezekre nagy az igény. Egy hely nem lesz rosszabb attól, hogy népszerű. A kérdés az, hogy a népszerűsége mennyire befolyásolja azt, amit valójában látni, átélni szeretnénk.

Mi ezért vagyunk

Egy jó, kevésbé ismert hely megtalálásához nemcsak idő és energia kell. Helyismeret, hegyi tapasztalat, terepi rutin és annak felismerése is, hogy egy útvonal mitől értékes igazán. Nálunk ehhez több évtizedes helyismeret és hegyi tapasztalat, valamint földtudományi háttértudás társul. Nem egyszerűen útvonalakat keresünk: értelmezzük a terepet, felismerjük a tájban rejlő természettudományos tartalmat, szakirodalommal egészítjük ki, majd mindebből egy bejárható és közérthető geotúrát építünk.

Ez az a háttérmunka és know-how, amelyet a kész útvonal mögött már nem feltétlenül látsz, de a túra minden pontján ott van. Néha világhírű helyre jutunk. Máskor olyan helyre, amelynek a nevét vendégeink korábban soha nem hallották. Nem a népszerű helyeket akarjuk elkerülni. Alternatívát adunk melléjük.

És hozzáteszünk még valamit: a megértést. Egy sziklafal önmagában is szép. De ha tudod, hogyan keletkezett, milyen erők alakították, mit tett vele a jég, a víz és az idő, már nem ugyanúgy tekintesz rá. Egy moréna többé nem egyszerű kőhalom. Egy rétegsor nem csak csíkos szikla. Egy vízesés helye nem véletlen. Egy völgy alakja történetet hordoz.

Talán a valódi "rejtett gyöngyszem" nem is egyszerűen az a hely, amelyet még nem fedezett fel a közösségi média, hanem az a képesség, hogy olyasmit is észrevegyünk, ami mellett más egyszerűen elsétál.

Miért bíznál meg bennünk?

Jogos kérdés: kik vagyunk mi, és miért bíznád ránk egy szabadnapodat? Többek között éppen ezért írjuk ezeket a blogokat. A túráink előtt megismerheted, hogyan gondolkodunk a természetről, a túrázásról és a világról, és eldöntheted, közel áll-e hozzád ez a szemlélet. Túrabeszámolóink megmutatják, hogyan telik velünk egy nap, résztvevőink visszajelzései pedig azt, hogyan élték meg ők.

A bizalmat nem kérjük, alapot adunk hozzá. Mert ahhoz, hogy valaki letérjen a jól ismert útról, először bíznia kell abban, aki alternatívát mutat neki.

A tömegturizmus végső ára talán nem a drága felvonójegy, a sorban állás vagy a zsúfoltság. Hanem az, amikor észrevétlenül lemondunk a saját kíváncsiságunkról. Amikor már nem mi kérdezzük meg, mi érdekel bennünket, hanem egy toplista, egy algoritmus vagy mások fotói válaszolnak helyettünk.
A Geotrekkerz nem újabb bakancslistát akar adni a kezedbe. Éppen ellenkezőleg: azt szeretnénk, hogy legyen bátorságod néha félretenni.


Illés Olivia
Geotrekkerz