Valódi vágyaink nyomában

Mire tanít a természet?

Azok az országok, amelyekben a földrajzi és földtani adottságaik lehetővé teszik, hogy a környezet látványos formákban öltsön testet, népszerű úticélok. Ilyen Svájc is. A természet monumentális ereje mutatkozik meg a hegyek, völgyek formáiban, a folyók elképesztő energiáiban.

Mi, akik itt élhetünk, szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen látványos "laboratóriumba" csöppentünk, ahol nap mint nap valami nálunk nagyobbal szembesülünk. Vannak, akik a létezés csodáját látják a természetben és vannak, akik egy felsőbb rendet.
Amikor megtanuljuk olvasni a táj jelzéseit, a figyelmünk áthelyeződik, és ez a tudatosság segít tisztábban rálátni a saját belső világunkra és vágyainkra is. Ebben a találkozásban más nézőpontba kerülhetünk.

Túrázás során a táj helyes olvasása – a domborzat, a sziklák és a völgyek formálódásának megértése – valójában egy mély figyelemgyakorlás.

Megpróbálhatjuk valódi vágyainkat szavakba önteni, de ami leginkább számít: az az érzés, és valahol önellentmondás is, hogy egy olyan rendszerhez kapcsolódunk, ami egyszerre túl is mutat rajtunk, miközben a részei is vagyunk. 

Ez a természet, amely emberi értelemmel felfoghatatlan komplexitást, esztétikumot és intelligenciát mutat. Különös módon valamiért mégis kívülállónak, tőle függetlennek és sokszor tévesen sebezhetetlennek gondoljuk magunkat.

Eközben egy olyan gazdasági rendszernek is a részesei vagyunk, amelynek működéséhez folyamatos fogyasztásra van szükség.
Személyes rácsodálkozásom példája az, amikor a minap egy üzlet áruval roskadozó polcai előtt álltam, az volt a benyomásom, hogy valami nincs rendjén. Hogy valami olyannak tulajdonítunk jelentőséget, ami nem is kellene, hogy a lényeg legyen. Hogy ezekhez a fogyasztási cikkekhez túlzott ígéreteket társítunk. A vágyainkat tárgyakban testesítjük meg, színes-szagos, érzékszerveket stimuláló és nem feltétlenül hasznos tárgyakban. Az emberi elme képes elvontan gondolkodni, de legtöbb esetben inkább egyszerűsít, ezért kézzel foghatóvá tesz mindent, így a vágyainkat is. E gondolatmenet alapján annak lesz értéke, amit megfoghatunk, birtokolhatunk. Ezek a termékek vágyaink kivetülései, mégsem tudnak hosszú távon kielégülést nyújtani. Bár egy plüssfigura is lehet valakinek pótolhatatlan érzelmi értékű, ezek természetesen más megítélés alá esnek. Az ereklyék szerepe mindig is fontos volt. A tárgyak nagy részéhez viszont semmilyen mélyebb érzelmi kötődés nem párosul, haszontalanok és múlandók, de leginkább csak instant élményt okozók. Hogy birtokolhassuk ezeket, az időnkkel fizetünk értük. Mert a munkánkkal valójában a saját időnket árazzuk be. 

Fogyasztunk és vásárolunk, azt remélve, hogy majd betölt bennünk egy űrt, kitölt egy hiányt.
Egy tárgy birtoklása általában rövid ideig okozhat örömet. Egy mély élmény viszont évek múlva, akár egy életre is velünk maradhat. A legértékesebb dolgok, amelyek velünk maradnak: az élmény, a tudás, a tapasztalatok, illetve elsajátított készségek. Ezek fogják biztosítani a túlélésünket is.

És milyen árat fizetünk ezért?

A fogyasztás nyersanyag-kitermeléssel, energiafelhasználással és hulladékképződéssel jár, valamint a természeti erőforrások gyorsabb kimerítésével, az ökoszisztéma túlzott terhelésével, a termékek előállítása, szállítása pedig jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátással. A Föld ökológiai rendszerei pedig végesek. Ez a feszültség korunk egyik legnagyobb kihívása.

Ezekben a felismerésekben ott van az aggodalmunk a jövőnk iránt. Nem feltétlen a jólétünk, inkább a jól-létünk iránt.

A Geotrekkerz küldetése éppen ezért, hogy ezt a szellemiséget átadja egy közös találkozási ponton: a geotúrán. Egy olyan közösségben, ahol közösen formálhatjuk gondolkodásunkat, nézőpontokat, tapasztalatokat és tudást cserélhetünk egymással.

Hisszük, ha egyre többen kapcsolódunk a természethez, egymáshoz és önmagunkhoz, akkor együtt rátalálhatunk a helyes útra és talán hozzájárulunk ahhoz, hogy a világban történő események jobb irányt vegyenek.

Illés Olivia
Geotrekkerz