Vidd el túrázni az agyad!

Az agykutatástól a természeten és a geológián át a minőségi emberi kapcsolódásig

Mozgás. Új élmények. Új ismeretek. Emberi kapcsolatok. Humor. Nevetés. Ezek egy jól sikerült szabadnap hozzávalói. Az agykutatás és a boldogságkutatás felől nézve azonban ennél érdekesebb kép rajzolódik ki.

Az agyunk nem egy késztermék

E cikket egy Dr. Daniel Amennel készült podcastbeszélgetés inspirálta. Az amerikai pszichiáter évtizedek óta foglalkozik az agy működésével és az agyi képalkotással.
Amen munkásságának egyes részei, különösen a SPECT-vizsgálatok pszichiátriai alkalmazása, szakmai viták tárgyát képezik. Számunkra a beszélgetés legérdekesebb része az a gondolat volt, hogy az agyunkkal érdemes tudatosan foglalkoznunk. A neuroplaszticitás-kutatások régóta hangsúlyozzák, hogy felnőttkorban is változik és alkalmazkodik a tapasztalatainkhoz, a tanuláshoz és ahhoz, amit rendszeresen csinálunk. Ez azért izgalmas, mert innentől már nemcsak az a kérdés, mitől próbáljuk megóvni az agyunkat, hanem az is, mit adunk neki.

Új élményeket? Kíváncsiságot? Tanulást? Mozgást? Más embereket? Ismeretlen helyeket? Vagy nap mint nap ugyanazokat az ingereket, ugyanazokat a gondolatokat és ugyanazt a rutint?

A szabadidőre is érdemes úgy tekinteni, mint életünk egyik legértékesebb részére. Mégis hajlamosak vagyunk maradék időként bánni vele.

A jóllét új trendje: a tudatos jelenlét

Ma egész iparágak épülnek a tudatos jelenlétre és a mentális egészségre: meditációs alkalmazások, alvásmérők, sportórák, légzőgyakorlatok és wellnessprogramok vesznek körül bennünket és monitorozzák a testi funkcióinkat. Ez alapvetően jó változás: végre egyre természetesebbnek vesszük, hogy a saját jóllétünkkel foglalkozni nem úri mulatság.

Aztán természetesen ebből is sikerült teljesítményfeladatot csinálnunk. Meditálj. Lélegezz helyesen. Dolgozz magadon. Figyeld magad. Fejlődj. Légy jelen. Relaxálj megfelelően.

Már pihenni sem elég. Jól kell pihenni. Mintha még a kikapcsolódás közben is vizsgáznunk kellene saját magunkból.

Pedig lehet, hogy néha úgy tehetünk a legtöbbet önmagunkért, ha elmegyünk valahová, mozgunk, megtanulunk valamit, amit tegnap még nem tudtunk, keresünk valamit a tájban, beszélgetünk, nevetünk, megpróbálunk megfejteni egy nyomot vagy rácsodálkozunk egy 150 millió éves kőzetre. Figyelmünket ahelyett, hogy befelé irányítanánk, kifelé irányítjuk.

Közben pedig észrevétlenül eltelik néhány óra anélkül, hogy ugyanazon az ismerős problémán ruminálnánk és forgatnánk századszor is a fejünkben.

Talán ez is mindfulness. Csak nem kell hozzá jógamatrac.

A minőségi kikapcsolódás számunkra valahol itt kezdődik: amikor nemcsak a tested kerül máshová, hanem a fókusz is.

A természet már nem csak szép háttér

A természetben végzett csoportos gyaloglást külön is vizsgálták, és itt már jóval konkrétabb dolgokról beszélhetünk. Egy 708 rendszeresen csoportosan sétáló embert vizsgáló kutatásban bizonyos természetes környezetekben végzett séták alacsonyabb észlelt stresszel és kevesebb negatív érzelemmel társultak a városi környezetben végzett csoportos sétákhoz képest. Egy másik, több mint ezer természetben csoportosan gyalogló résztvevőt vizsgáló kutatásban a részvétel szintén kevesebb stresszel, emellett kevesebb depresszív tünettel és negatív érzelemmel, valamint több pozitív érzelemmel és jobb mentális jólléttel társult.

Egyetlen túrától természetesen nem rendeződik át az ember élete. De talán felhagyhatunk azzal is, hogy a természetben töltött minőségi időt valamiféle kellemes extraként kezeljük, amely majd akkor fér bele, ha minden "fontosabb" dolgunkkal végeztünk.

Az élet ugyanis hajlamos arra, hogy ezekkel a fontosabb dolgokkal soha ne végezzen. A természet és a mozgás mellé pedig belép még valami, amit talán még könnyebb alábecsülni: a többi ember.

Nem mindegy, milyen emberek között töltöd az idődet

A Harvard Study of Adult Development több mint nyolc évtizede követ emberi életeket, és egyik legismertebb eredménye a jó minőségű, támogató emberi kapcsolatok jelentősége az egészség és a jóllét szempontjából. Lehet, hogy introvertáltabb vagy, és valóban több időre van szükséged egyedül. De az is lehet, hogy nem általában az emberekből van eleged, hanem abból, ahogyan bizonyos emberek között érzed magad.

Mert van társaság, amely után feltöltődve mész haza, és van, amely után úgy érzed, mintha még egy műszakot ledolgoztál volna. Nekünk ezért fontos az, amit magunk között "szelíd társaságnak" nevezünk.

Olyan közeget szeretnénk a túráinkkal megteremteni, ahol nem kell bizonyítanod, mennyit tudsz. Nem kell a leggyorsabbnak, a leghangosabbnak, a legérdekesebbnek vagy a legtapasztaltabbnak lenned. Ha kérdezünk, nem azért tesszük, hogy kiderüljön, mit nem tudsz. Lehet tévedni, belevetni magad minden feladatba, vagy egyszerűen csak szemlélődni.

A "szelíd társaság" számunkra nemcsak azt jelenti, hogy milyen embereket szeretnénk egymás mellé hozni. Legalább ennyire jelenti azt is, ahogyan mi magunk jelen vagyunk mellettetek.

Számunkra az érettség egyik jele, hogy nem kell kisebbé tennünk a másikat ahhoz, hogy mi biztonságban érezzük magunkat mellette és pozícionálnunk sem kell magunkat a másikhoz képest. Lehet hibázni anélkül, hogy megszégyenítenénk. Lehet kérdezni anélkül, hogy butának néznénk. Velünk lehetsz egyszerűen önmagad anélkül, hogy folyamatosan figyelned kellene, vajon megfelelő vagy-e, amíg ezzel mások határait is tiszteletben tartod.

Ezt a fajta elfogadást szeretnénk mi magunk is belevinni minden Geotrekkerz-programba. Nem kimért udvariasságot, hanem olyan emberi közeget, amelyben érzelmileg is le lehet tenni a vállakat. Ahol nincs játszma, nincs föléd helyezkedés, és nincs szükség állandó önvédelemre.

Mi vezetjük a programot, de emberileg nem állunk fölötted

Ez azért is fontos, mert nehéz igazán kikapcsolódni olyan társaságban, ahol közben folyamatosan monitoroznod kell magad. Mit mondtam? Hülyeséget kérdeztem? Elég gyors vagyok? Mit gondolnak rólam? Megfelelek? Vagy egyszerűen csak azt érzed, hogy attól, mert valaki "vezet", te valamivel kevésbé vagy kompetens.

Mi egészen máshogy gondolunk erre a szerepre. 

Számunkra a vezetés nem pozíció, hanem szolgálat. Gondolj ránk egy kicsit úgy, mint a serpákra, csak mi nem a felszerelésedet visszük, hanem a szervezéssel járó terhek egy részét vesszük le a válladról.

Mi készülünk fel, tervezzük meg az útvonalat, figyeljük az időt, navigálunk és tartjuk kézben a programot, hogy neked ezekkel néhány órán keresztül lehetőleg ne kelljen foglalkoznod. Mert lehet, hogy a tested már a hegyen van, de ha mindezekre neked kell figyelned, fejben még mindig te tartasz kézben mindent.

Szerintünk a kikapcsolódás akkor az igazi, ha néhány órára a hétköznapi terheinket is le tudjuk tenni. Rengeteg érdekes emberrel és izgalmas élettörténettel találkozunk, amelyeket őszinte kíváncsisággal hallgatunk, hiszen ezekből ismerjük meg egymást. De talán éppen az a valódi kikapcsolódás, amikor egy időre nem a munkahelyi konfliktusaink, a problémáink és az elmúlt hét bosszúságai kerülnek a hátizsákba.

Aznap foglalkozzunk inkább egy gleccserrel, egy ammonitesszel, egy morénával, egy furcsa feladattal vagy azzal, hogy hol esszük meg az ebédet. És lehetőleg sokat nevessünk közben.

A jókedv nem elvesztegetett idő

A humor nálunk nem díszítőelem. A nevetés és a jóllét kapcsolatát külön kutatások vizsgálják, randomizált vizsgálatokat összegző elemzések pedig kedvező hatásokat találtak többek között a stressz, a szorongás és bizonyos mentális jólléti mutatók esetében.

Nekünk ennél egyszerűbb következtetés is megfelel: a jókedv nem időpazarlás.

Sőt, kifejezetten szeretjük, amikor ugyanazon a napon elfér egymás mellett egy szakmai geológiai magyarázat és egy teljesen komolytalan hozzászólás. Nem azért, mert félvállról vesszük a tudományt. Éppen ellenkezőleg. Attól, hogy valami tudomány, még nem kell száraznak lennie.

"Boldognak lenni erkölcsi kötelességünk"

A podcastbeszélgetés végén előkerült egy mondat, amely eredetileg Dennis Prager gondolata: "Boldognak lenni erkölcsi kötelességünk."

Provokatív mondat. Könnyű lenne úgy érteni, hogy tessék mosolyogni akkor is, amikor minden rossz. De nem erről szól. A mögötte lévő gondolat sokkal érdekesebb: ahogyan vagyunk, azzal másokra is hatunk. A feszültségeinket nem hagyjuk otthon, de a munkahelyünk ajtajában sem. Visszük magunkkal a családunkhoz, a kollégáinkhoz, a barátainkhoz, és akarva-akaratlanul jut belőle azoknak is, akikkel nap közben kapcsolatba kerülünk. Ugyanez igaz a másik irányba is: a nyugalmunkból, a jókedvünkből, a kíváncsiságunkból és az energiánkból szintén adunk másoknak.

A saját jóllétünkkel való törődés tehát nem feltétlenül önzés. Kap belőle mindenki, akivel kapcsolatba kerülünk.

Ne keverd össze az értéket azzal, amit meg tudsz fogni

Van egy érdekes reflexünk. Tárgyakért gondolkodás nélkül kifizethetünk százakat. Ruháért, autóért, óráért természetesnek vesszük, hogy fizetünk. A tranzakció világos: adunk pénzt, kapunk valamit, birtokoljuk. Az érték látható. Amikor viszont tudásért, időért, élményért, figyelemért, kultúráért vagy a saját jóllétünkért kell fizetni, hirtelen sokkal szigorúbbak leszünk. 

Szolgáltatóként érdekes dolgot tapasztalunk: mintha könnyebben adnánk ki pénzt egy arctalan vállalatnak, mint annak az embernek, aki személyesen áll előttünk. A fogyasztói kutatások szerint egy ár megítélését az is befolyásolja, mekkorának gondoljuk a szolgáltató költségeit és nyereségét: a költségeket hajlamosak vagyunk alábecsülni, a nyereséget pedig túlbecsülni.

Pedig talán nem azt kellene számolgatnunk, mennyit keres rajtunk a másik, hanem azt, mennyit ér nekünk, amit cserébe kapunk. Megvagyunk-e nélküle?

Persze, hogy megvagyunk. Csakhogy az életminőség szempontjából ez meglehetősen alacsonyra tett mérce. Rengeteg dolog nélkül megvagyunk, amitől érdekesebb, tartalmasabb, örömtelibb vagy egyszerűen jobb lenne az életünk. Ezért nem azt kellene kérdeznünk, hogy szükségünk van-e rá, hanem azt, hogy mit tesz hozzá az életünkhöz.

A tárgyközpontú fogyasztói gondolkodás megtanított bennünket arra, hogy könnyebben tulajdonítsunk értéket annak, amit birtokolni lehet. Csakhogy az életminőségünk jelentős része történetesen nem birtokolható. Nem tudod polcra tenni az egészségedet, a tudásodat, a barátságaidat, vagy egy fantasztikus nap emlékét, a kíváncsiságodat, de azt az érzést sem, amikor először értesz meg valamit, amit addig csak néztél.

Attól még ezek nem másodrendű javak. A tárgyi és az élményjellegű vásárlások különbsége önmagában is izgalmas téma, olyannyira, hogy egy másik blogbejegyzésünkben külön foglalkoztunk vele.

És mit ad ehhez hozzá a Geotrekkerz?

A Geotrekkerz által adott érték jelentős része sem kézzel fogható. És ha kizárólag azt tekintjük értéknek, amit a nap végén tárgyként hazavihetünk, akkor éppen a lényegét nem fogjuk látni.

Amikor elkezdtük felépíteni programjainkat, nem ültünk le egy halom agykutatással, hogy tudományos publikációkból rakjunk össze egy geotúrát. Egyszerűen olyan programokat szerettünk volna létrehozni, amelyekre mi magunk is szívesen elmennénk.

Utólag viszont érdekes egymás mellé tenni mindazt, amit ezzel kapcsolatban a tudomány is alátámaszt. Nem azért, mert terápiát szeretnénk nyújtani. Nem vagyunk terapeuták, és egy geotúra nem kezelés. Földtudósok vagyunk. De embereknek készítünk programokat, ezért számunkra nemcsak az számít, hogy szakmailag mit adunk át, hanem az is, milyen érzés velünk eltölteni azt a napot.

Fontos, hogy érdekes legyen a táj geológiai szempontból, pontos legyen a magyarázat, szép legyen az útvonal, és túravezetőként szakmailag és technikailag is felkészülten, biztonságosan vezessük a programot. De számunkra ez még nem elég. Kell hely a kíváncsiságnak, a kérdéseknek, a játéknak, a nevetésnek, a beszélgetésnek és annak is, hogy valaki egyszerűen csak jelen legyen. Nem kell aznap szakértőnek lenned. Nem kell bizonyítanod. Nem kell mindent tudnod. Elég, ha kíváncsi vagy.

És talán egy napra annak sem kell lenned, aki egész héten vagy: munkavállaló, főnök, problémamegoldó, szervező, szakember vagy az az ember, akinek mindig tudnia kell, mi legyen a következő lépés.

Nem azért, mert egy geotúra megoldja az életed problémáit. Éppen ellenkezőleg. Azért, hogy néhány órán keresztül ne kelljen megoldanod őket. És lehetőleg mást se nagyon. Ne neked kelljen az útvonalat tervezned, időt kalkulálnod, navigálnod, vagy túra előtt és közben döntések sorozatával bajlódnod. Mi felkészülünk, megszervezzük és vezetjük a programot, neked pedig maradjon minél több figyelmed arra, amiért eljöttél: megélni az egészet.

A hegy nélkülünk is ott van

Ezt pedig azért tartjuk fontosnak kimondani, mert visszavezet ahhoz, hogyan gondolkodunk az értékről.

A hegyhez nincs szükséged ránk. Az ösvényen ingyen végigmehetsz. A panorámát sem mi plakátoltuk oda. Ha kizárólag csak végig szeretnéd járni ugyanazt az útvonalat tölts le egy térképet, húzz bakancsot és indulj el. Mi nem a túraútvonalat adjuk el. Mi azt adjuk hozzá, ami nélkülünk nem lenne ott: két szakember tudását és felkészülését. A történeteket és az összefüggéseket. A játékosságot, a szervezést, a humort, a figyelmet és azt az emberi közeget, amelyben jó eltölteni egy napot.

Azt, hogy egy sziklafal, amely mellett tegnap még egyszerűen elsétáltál volna, többé ne csak egy sziklafal legyen. Hogy egy kődarab történetet kapjon. Hogy egy völgyben egyszer csak meglásd a gleccsert, amely már nincs ott. Hogy a táj ne csak látvány legyen, hanem valami, amit elkezdesz érteni.

Amiért fizetsz, az a hozzáadott érték: az a néhány óra, amelyet valaki tudatosan úgy rakott össze, hogy jó legyen benne lenned. Olyan időt szeretnénk adni, amelyet jó volt megélni.

A végén pedig tudást, történeteket, közös pillanatokat, talán új ismeretségeket, néhány poén emlékét viszed haza és jó esetben egy egészen más tekintetet arra a tájra, amelyen végigmentél.

Néhány órára kiszakítottuk elménket a megszokott gondolati körökből, és valami egészen mással adtunk neki munkát. Ha az agyunkkal valóban érdemes tudatosan foglalkoznunk, néha talán azzal teszünk neki a legjobbat, ha egyszerűen elvisszük túrázni. Mert lehet, éppen csak erre van szüksége.

Illés Olivia
Geotrekkerz